Főoldal

Irodalmi arcképcsarnok – Madách Imre

Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20.– Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémialevelező tagja.

Madách Imre a 13. századig tudta visszavezetni családfáját. Közvetlen ősét a II. András király korában élt Raduntól eredezteti. Fiai (Madách de Oszlár, Tóbiás és Mike) mindannyian alapítottak családot, de ezek közül is a legjelentősebb a Madách-ág, melynek tagjai 1250-ben IV. Bélától kaptak adománylevelet, birtokot pedig Zólyom vármegyében. A Madáchok 1430-tól bírták Sztregovát. Innen ered az úgynevezett sztregovai-ág, a költő felmenői, amelynek több tagja Nógrád vármegye szolgálatában állt, de volt köztük törökverő hős, kuruc főtiszt és költő (Madách Gáspár) is. A ifj. Madách Imre nagyapja, Madách Sándor (1756–1814) híres szabadkőműves, kora egyik legsikeresebb ügyvédje, a Martinovics-per 16 vádlottja, köztük Batsányi János védője, de emellett Nógrád megye főügyészeként is tevékenykedett. Fia, id. Madách Imre (1781–1834), császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott Alsósztregován. Felesége, Majthényi Anna (1789–1885) öt gyermeket szült neki (Imre, Károly, Pál, Anna, Mária).

“Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.”

Élete

Madách Imre Alsósztregován (ma szlovákul Dolná Strehová, Szlovákia, Nagykürtösi járás) született 1823. január 20-án. Szülei Madách Imre császári és királyi kamarás földbirtokos és Majthényi Anna. A gyermeket 1823. január 21-én, kedden keresztelte meg Hliniczky Gáspár alsósztregovai római katolikus plébános, keresztszülei: Bukva György, alsósztregova evangélikus lelkésze és báró Czetvicz Antalné Simonchich Antónia voltak.

Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József és Osztermann Ernő) vezetésével. A családi körön kívül alig volt társasága, s ez okozhatta azt, hogy kedélye mindvégig zárkózott maradt. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le, az I–IV. grammatikai osztálybelieket 1830–34-ben, a humaniorákat 1835–37-ben.

1834. január 3-án elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét. Beható ismereteket szerzett és autodidaktaként fejlesztette tudását. Wielanddal foglalkozott és az Abderiták szellemében írt kísérleteket.

1836 körül megismerte első szerelmét, Cserny Máriát.

1837 nyarán kéziratos hetilapot indított négy évvel fiatalabb öccsével, Pállal, Litteraturai Kevercs címmel, melynek olvasói a családtagjaik voltak.

Mikszáth Kálmán
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mad%C3%A1ch_Imre

Írói pályája

A hat idegen nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a Pesti Egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Figyelemmel kísérte a folyóiratokat, a kor legjelesebb magyar költőinek műveit olvasta, de még előfizetett az Athenaeumra is. Meg-megújuló betegségeinek ellenére diáktársaival együtt kéziratos lapot (Mixtura) szerkesztett, úszni, vívni, festeni, zongorázni tanult, részt vett az egyetemi ifjúság báljain, kirándulásain, színház- és koncertprogramjain, megismerkedett az Ifjú Magyarországgal, a radikális fiatalok csoportjával, és ezen kívül a faeszterga használatát is elsajátította.

A szerelem sem hiányzott az életéből, beleszeretett diáktársának húgába, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkába, aki első verseinek ihletője, múzsája lett. Ebben az időben jelentek meg első versei a Honművészben. Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lantvirágok anyja költségén – neki is ajánlva – jelent meg Pesten. A versek többsége Etelkához szólt. Még a nyáron – részben anyagi gondok, részben a személyzettel való folyamatos konfliktus miatt – felszámolták a Kálvin téri háztartást. Anyjával és testvéreivel visszautazott Nógrádba és Madách Imre ettől kezdve magánúton folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait Bory László ügyvéd vezetése mellett. 1841 tavaszán Trencsénteplicen keresett gyógyulást, ahol megismerkedett Dacsó Lujzával, aki tüdőbaját kezeltette ott. A szerelem rövid ideig lángolt közöttük, mivel a leány 1843 tavaszán elhunyt.

1841 októberében és novemberében tette le ügyvédi vizsgáját a Pesti Egyetemen. A kötelező egyéves joggyakorlatot Balassagyarmaton Sréter János alispánnál, majd annak halála (1842. március) után Fráter Pál oldalán töltötte le.

1842. január 16-ától tiszteletbeli aljegyzőként dolgozott. Ebben az évben írta Duló Zebedeus kalandjai című elbeszélését, illetve a Jó név s erény című drámatöredékét, valamint a Művészeti emlékezés című munkáját és befejezte Csák végnapjai című drámáját. Az év december 19-én megkapta ügyvédi oklevelét.

1843-ban Nógrád megyében mint tiszteletbeli aljegyző a közpályára lépett, 1843. január 9-én iktatták be a Nógrád megyei ügyvédek sorába. Hivatalában azonnal feltűnt korrekt fogalmazásával és a gyűléseken előadásának tartalmasságával. Szontágh Pál volt legkedvesebb barátja, aki a bátortalan és visszavonuló Madáchot bevitte a társasélet köreibe. Barátjával együtt egy Nógrádi Képcsarnok címmel írott füzetet állított össze a megyei közélet nevezetesebb alakjait jellemző epigrammákból. 1843. augusztus 22-én lemondott tiszteletbeli aljegyzői hivataláról és 1844. január 8-án táblabíró lett. 1846. július 15-től mint élelmezési főbiztos működött, de minden hivatalos elfoglaltsága mellett 1843-tól '48-ig élte irodalmi tanulmányai és munkássága legtevékenyebb korszakát. Számos lírai költeményen, néhány elbeszélésen és esztétikai értekezésen kívül hat drámája készült el, mind öt felvonásban és jambusban: Jó szív és erény, Csak tréfa, Commodus, Mária királyné, Csák végnapjai (újra átdolgozta 1861-ben), Férfi és nő. Ezek közül a két utóbbival 1843-ban akadémiai jutalomra is pályázott és a Csákkal dicséretet is nyert, de másként nem közölte őket. Politikai cikkeket is írt, leginkább névtelenül a Csengery-féle Pesti Hírlapba, melynek centralista irányát pártolta.

1843 elején írta Férfi és nő című drámáját, amelyet 1843 márciusában benyújtott a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatára, de nem nyert díjat. Az év folyamán Cserny Máriával megszakadt kapcsolatuk, losonczi Gyürky Amália iránt lobbant szerelemre. Ugyanekkor ismerkedett meg Fráter Erzsébettel is.

Forrás http://hu.wikipedia.org/wiki/Mad%C3%A1ch_Imre

Munkássága a szabadságharc után

1849 őszén a költő Csesztvén bújtatta Gracza Antal és Záhony István felvidéki felkelőket.1850 februárjának végén meggyilkolt nővére hagyatékának ügyében utazott le Szegedre Madách Károllyal együtt. 1850 elején birtokán Udvardy Pétert bújtatta.
1850. július 14-én id. Madách Imréné gyermekeivel osztályos egyezséget kötött, mely alapján alsósztregovai birtokuk Madách Imrét, Csesztve, az anyai birtokrész pedig Madách Károlyt illette meg. 
1851. június 7-én megszületett lánya, Jolán. 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát alkalmazta Parócán mint erdőkerülőt. Szabadságharcosok rejtegetése ürügyén Madách Imrét 1852 augusztusában emiatt elfogták és előbb a pozsonyi vízi kaszárnyában, 1853. március 6-tól pedig a pesti Újépületben szenvedett majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságot. 1852 őszén Pozsonyban férjével együtt meglátogatta őt későbbi szerelme, Veres Pálné.

A börtönben verseket írt krétával az asztallapra és megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen.

1853. április 2-án megszületett lánya, Anna Borbála. 1853. május 7-e körül, a bizonyítékok elégtelensége folytán, Madáchot a fogságból elbocsátották ugyan, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Végre augusztus 20-án hazamehetett, családi boldogságát nejének hűtlensége folytán feldúlva találta. 1854. július 25-én írták alá a heves megyei Ecséden a válási szerződést. Nyáron Fráter Erzsébet sikertelenül próbálkozott helyreállítani a házasságot. Szeptemberben Jolán lányáért visszament Alsósztregovára, vele együtt pedig Cséhtelekre indultak az édesapjához.

Madách ezután anyjának körében élte le hátralevő éveit. Keserű csalódása érzékenyen hatott lelkére, csaknem a kétségbeesésig. Szívbaja is erősebben jelentkezett, de titkolta anyja előtt. Gyötrődéseit újabb (főleg történelmi és filozófiai) tanulmányokkal és munkássággal igyekezett leküzdeni.

1853-54-ben politikai szatírákban öntötte ki keserűségét; ekkortájban írta Civilizátor című szatirikus vígjátékát is és 1855. január 1-jén fogott hozzá a Mária királynő átdolgozásához. 1855. szeptember 17-én nekilátott II. Lajos című, töredékben maradt drámájához. Ősszel elküldte a Tomory pályázatra a Mária királynőt, ám művével nem nyert díjat. 1858-ban megismerkedett a csesztvei Majthényi-birtok intézőjének későbbi feleségével, Schönbauer Karolinával.

1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát. A világnézetén erőt vett sötét humorban, a Szontagh Pálhoz írt levél-fogalmazványa alá írt jegyzetében jelentkezik először az Ember tragédiája eszméje. Mialatt e műnek elkészült az egyetlen fennmaradt változata (saját följegyzése szerint 1859. február 17. és 1860. március 26. között), lelke a munkától mindjobban fölpezsdült.

1859. április 12-én jelen volt a Nógrád megyei gazdasági egylet előkészítő tanácskozásán, amelyre báró Balassa Antal, Madách egykori évfolyamtársa hívta meg őt a kékkői várba. Az alapító okiratot Madách és társai készítették.

1859. július 9-én megszületett Schönbauer Karolina törvénytelen leánygyermeke, Anna. A kislányt a következő napon keresztelték, a családi hagyomány szerint édesapja Madách Imre volt.

1859. augusztus 11-én Szécsényben tartózkodott, jelen volt a gazdasági egyesület alakuló ülésén, tagja lett az ideiglenes választmánynak.

1860. június 9-én fogott hozzá Mózes című drámájának megírásához.

1860. november 5-én a Nógrád megyei gazdasági egyesület alakuló közgyűlésén is megjelent, megválasztották annak egyik alelnökévé, beszédet is intézett a jelenlévőkhöz. A későbbiek folyamán is kivette részét az egylet tevékenységében, 1862-ben ő vezette a statisztikai és nemzetgazdászati szakosztályt.

Halála

Nógrád megye bizottmányának 1861. január 7-én tartott első közgyűlésén a résztvevők az októberi diploma ellen tiltakoztak, Madách pedig tagja lett Nógrád megye választmányának, s egyúttal a megyei tisztújítás szavazatszedő küldöttségének is. Két napra rá a tisztikar fizetése ellen tett felszólalást. Január 10-én Nógrád megye törvényszéki táblabírái közé választották, valamint a Nógrád megye új közigazgatási rendszerének kidolgozására megalakított bizottságnak, illetve a megyei költségvetést kidolgozó választmánynak is tagja lett. Segédkezett a Nógrád megye népeihez intézett felhívás megszövegezésében, amely többek között a teljes jogegyenlőséget, a robot, a dézsma és a papi tized eltörlését, a községek önkéntes újraszervezését, az egyenlő közteherviselést hirdette.

Március 12-én, Balassagyarmaton került ki a nyomdából Madách választási röplapja, a Politikai hitvallomás, 20-án pedig egyhangúlag a balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. Beszédet is tartott ezen alkalomból választói előtt, a szlovák választóknak saját anyanyelvükön köszönte meg a bizalmát. Röplapjának központi gondolata a francia forradalom eredeti jelszava volt: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”. 1861. március 21-én elfogadta a balassagyarmati választókerület mandatumát és az országgyűlésen a felirati vitában mint a határozati párt híve, május 28-án jeles beszéddel tűnt fel. Június 26-án tagjává vált a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó bizottságnak. Augusztusban írta meg beszédét a A nemzetiségek ügyében címmel, ezt viszont nem tudta már elmondani, mivel az országgyűlést berekesztették.
1861. július 20-a után magával hozta a fővárosba nagy művét, Az ember tragédiáját is, hogy kikérje róla Arany János véleményét. 1861. szeptember 12-én küldte Arany első levelét Madách Imrének, ebben leírta, hogy művét kiemelkedőnek tartja, valamint felajánlotta segítségét kisebb nyelvi és verselési kérdésekben.

1861. szeptember 28-án fejezte be Madách a Csák végnapjainak az átdolgozását, a művet október 3-án küldte el Arany Jánosnak. 1861. október 31-én Arany a Tragédia első négy színét a Kisfaludy Társaságban felolvasta, s valódi diadalt aratott vele.

1862. január 12-e környékén látott napvilágot Az ember tragédiája első kiadása, mely nem került könyvárusi forgalomba, akárcsak a Lant-virágok. A Kisfaludy Társaság pártoló tagjai kapták meg a kötet a tagdíj befizetésének fejében mint illetménykötetet. A mű megjelenése után a Kisfaludy Társaság 1862. január 30-án rögtön tagjává választotta. A bevezetésekor esett önkéntelen ováció (Arany vezette be) volt az egyetlen nyilvános ünneplés, amelyben a költő részesült. Székét 1862. április 2-án Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása című értekezésével foglalta el.

1862 elején Mózes című drámáját elküldte a Magyar Tudományos Akadémia Karácsonyi Guidó-pályázatára. Augusztus 7. és 11. között Arany János látogatást tett nála, idejüket Csesztvén, illetve Alsósztregován töltötték, majd Szliácsra kirándultak át.1862 novemberének elején Nagyváradon találkozott utolsó ízben feleségével, lányát, Jolánt magával vitte Alsósztregovára.

A Magyar Tudományos Akadémia 1863. január 13-án választotta levelező tagjai sorába, de itt már régi betegségének felújulta miatt nem foglalhatta el személyesen székét, helyette Bárczy Károly olvasta fel 1864. április 18-án A nőről, különösen aesthetikai szempontból című dolgozatát (Koszorú, 1864).

Munkakedve ekkor tetőpontján állott. Mózes című ötfelvonásos műve egy tragédia-pályázaton feltűnést keltett (az Akadémián), de inkább dramatizált eposz lévén, nem nyert jutalmat. Arany Koszorújában (1863-64) jelentek meg apróbb költeményei és Kolozsiak című elbeszélése (1864), továbbá egy Tündérálom című drámai költeménye, mely egyben utolsó, befejezetlenül maradt műve volt. Ennek első részét bemutatták a Kisfaludy Társaságban, de a költő már nem folytathatta.

1864 nyarán a Parócához tartozó Imre-dombon Madách belekezdett egy nyárilak megépítésébe. A hagyomány szerint utolsó szerelmével, Borbálával szeretett volna ide visszavonulni. 1864. szeptember elején ült utoljára lóra.

1864. szeptember végén a beteg költőhöz érkezett Péczely Ignác, az íriszdiagnosztika felfedezője, Kovács Sebestény Endre, a korszak legnevesebb sebésze és a losonci orvos, Pongrácz Mihály.

1864. október 4-én Szontagh Pálnak diktálta le végrendeletét. Másnap, október 5-én hajnali 1 és 2 óra között hunyt el Alsósztregován, szívelégtelenségben (gyászjelentése szerint vízkórban). Örök nyugalomra október 7-én szülőhelyén helyezték, a Madách-nemzetség sírboltjába.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Miksz%C3%A1th_K%C3%A1lm%C3%A1n

About the Author

Irodalmi Arcképcsarnok

A magyar irodalom nagy íróinak, költőinek életét és munkásságát bemutató sorozatunk.

Awesome sauce!

Thank you! Your submission has been received!

Oops! Something went wrong while submitting the form :(

Figyelmedbe ajánljuk

Ady Endre

Irodalmi arcképcsarnok – Rakovszky Zsuzsa

Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító; a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Irodalmi arcképcsarnok – Pilinszky János

Pilinszky János, a huszadik század egyik legjelentősebb Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas magyar költője.

Magyar sajtó története – 1.rész

Célunk, az hogy bemutassuk a magyarországi sajtó kezdeteit, kifejlődését és az 1848-as polgári forradalom előtti történetét.