Főoldal
Photo credits

Magyar Elsők – Gábor Dénes

Gábor Dénes (Dennis Gabor, született Günszberg Dénes; Budapest, Terézváros, 1900. június 5.– London, 1979. február 9.) Nobel-díjas magyar fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója.

Budapest Terézváros városrészében született. Családja izraelita vallású volt. Édesapja, Günszberg Bernát, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál (MÁK Rt.) dolgozott főkönyvelőként, majd cégvezetőként, végül igazgatói rangban, 1928-ig. Édesanyja Jakobovits Adél. A szülők 1899-ben kötöttek házasságot, s 3 gyermekük született: Dénes (1900), György (1901), Endre (1903). Az apa 1902. március 8-án fiaival együtt engedélyt kapott, hogy családnevüket „Gábor”-ra változtassák

“"A fizikában [...] az optikai holográfia további alkalmazásait dolgozom ki. Az optikai holográfiában a holográfia művészetét szeretném megcsinálni, a háromdimenzionális művészetet, azután a sztereoszkopikus, holografikus mozit, és ami ennél fontosabb, az akusztikus holográfiára vannak új ötleteim: ultrahanggal belelátni az emberi testbe”

Elemi iskolai tanulmányait a Szemere utcai községi elemi népiskolában (1906-1910), a középiskolát a Budapesti V. ker. Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (1910-1918) végezte. 1911. november 14-én kelt az Aeroplán körhinta szabadalmi leírása (a bejelentés napja: 1910. október 8.). 1918. március 6-án érettségizett. 1918. március 15-én behívták katonának, az észak-itáliai fegyverszünet után tért haza. Ehhez kapcsolódik olasz nyelvtanulása, mely negyedik nyelvismerete lett. Novemberben beiratkozott a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki osztályába.

1919. május 24-én áttért az evangélikus vallásra. 1920-tól Berlinben folytatta tanulmányait a charlottenburgi Technische Hochschule elektromérnöki karán. Itt rendszeresen látogatta a tudományegyetem előadásait, többek között Einstein szemináriumát, mely Szilárd Leó kezdeményezésére jött létre, és aki az előadásokra meghívta Wigner Jenőt, Neumann Jánost és Gábor Dénest. Később a magyar baráti kör Polányi Mihállyal, Kösztler Artúrral bővült. 1921. június 24-én tette le első szigorlatát a Műegyetemen. 1924-ben mérnöki diplomát szerzett Berlinben.

Holográfia

Az 1920-as években a nagyfeszültségű hálózatok üzemében fellépő tranziens jelenségek sok problémát okoztak, de a vizsgálatukhoz sem módszerek, sem eszközök nem álltak rendelkezésre. 1927-bendisszertációjában tranziens jelenségek rögzítése érdekében az oszcillográf érzékenységének növelését dolgozta ki. 1927-1932-ig Siemensstadtban, a Siemens és Halske kutatólaboratóriumában, 1932-1933-ig pedig Erlangenben, a Siemens-Reiniger-Veifa nevű cégnél dolgozott. 1933-ban, a náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot és hazatért Magyarországra. 1933-1934-ig az Egyesült Izzókutatólaboratóriumában a gázkisülés fizikájával foglalkozott. 1934-ben végleg letelepedett Angliában. Angol állampolgár lett. 1934-1948-ig a British Thomson-Houston Társaság kutatólaboratóriumában dolgozott Rugbyben.

1936. augusztus 8-án feleségül vette Marjorie Louise Butlert, akivel haláláig harmonikus házasságban élt, gyermekük nem született. 1942. október 25-én, Budapesten meghalt édesapja. 1946-ban édesanyja hozzá és testvéréhez Angliába költözött. 1947-ben itt találta fel a holográfiát, amiért később, 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Az elektronoptikai leképezés tudományos vizsgálata vezette a holográfia feltalálásához. Ahogy azt 1971 decemberében tartott Nobel-előadásában kifejtette, 1947 húsvétján hirtelen rájött a megoldásra. Felismerte, hogy a közönséges optikai leképezésnél mi csak a leképezendő tárgy intenzitásviszonyait rögzítjük, holott bármely tárgyról kiinduló hullámok sokkal több információt hordoznak. Így a tökéletes leképezéshez a tárgyról visszavert hullámoknak valamennyi információját fel kell használni. Nem csak a hullámintenzitást - mint azt a hagyományos eszközök teszik -, hanem a hullám amplitúdóját és fázisát is.

A holográfia a fázisviszonyokat azáltal rögzíti, hogy a tárgyról szórt hullámokat egy, a megvilágító fénnyel koherens, úgynevezett referencianyalábbal interferáltatjuk, és ezen interferencia eredményét rögzítjük a fényképezőlemez segítségével. A kép visszaadásánál ugyanilyen jellegű referencianyalábbal megvilágítva az interferenciaképet, nyerjük a hologramot, amely a kép teljes térbeli észlelését is lehetővé teszi. (Az interferenciaképet Gábor Dénes a görög "holos", azaz egész szó nyomán nevezte el "hologramnak".) Az első sikeres kísérletek után eredményeit A New Microscopic Principle [Egy új mikroszkópelv] címen publikálta 1948-ban, s rövid cikkében közölte első sikeres holográfiai rekonstrukcióját is. A holográfia történetének ezen a legelső hologramján (Christian) Huygens, (Thomas) Young és (Augustin) Fresnel, vagyis nagy történeti elődeinek neve szerepel.

A találmány részletes kifejtése csak a következő évben, 1949-ben jelent meg Microscopy by Reconstructed Wavefronts [Mikroszkópia hullámfront-rekonstrukció segítségével] címen. Szabadalmai közül az 1948. december 17-én benyújtott Method of Obtaining Enlarged Images [Módszer nagyított képek nyerésére] című szabadalmában (hasonlóan 1948-as cikkéhez) a "hologram" kifejezést még nem használta, ez csak következő, 1952. június 30-án benyújtott, Improvements in and Relating to Optical Apparatus for Producing Multiple Interference Patterns [Többszörös interferencia-mintázatok előállítására szolgáló optikai berendezések tökéletesítése] című szabadalmában jelenik meg. Az optikai holográfia elméleti és kísérleti munkáinak befejezését a Microscopy by Reconstructed Wavefronts [Mikroszkópia hullámfront-rekonstrukció segítségével II.] (1951) című tanulmánya jelezte, ezután közel 15 évre elvesztette érdeklődését a holográfia iránt.

1949. január 1-jétől a londoni Imperial College of Science & Technology-n kinevezték az elektronika előadójának. Ezen időszak alatt a katódsugárcsövekre, a mágneses rögzítő anyagokra és az elektronlencsékre vonatkozó újabb szabadalmai jelzik feltalálói pályájának állomásait. Közben folytatta elektronoptikai kutatótevékenységét, a plazmarezgésekre és a plazma hullámelméletére vonatkozó kutatásait. Szerkesztett egy Wilson-ködkamrát, amelyben a részecskék sebessége is mérhető, alkotott egy univerzális analóg számítógépet, és egy új típusú termionikus átalakítót. Elméleti munkássága a hírközléselmélet, illetve az információelmélet egyik klasszikusává avatta.

Gábor Dénes, Nóbel díj átvétele
forrás: http://www.mirror.co.uk/news/uk-news/dennis-gabor-10-things-you-226511

1958-ban az Imperial College-ban az alkalmazott elektronfizika professzorává nevezték ki. Professzori székfoglaló előadását az elektronika találmányairól és azoknak a civilizációra gyakorolt hatásáról tartotta. Beszédében az invenció jelentőségéről így nyilatkozott: "Az emberi társadalmat azzá, ami ma, az embernek az a képessége tette, hogy tud feltalálni. A feltaláló első feladata az, hogy képzelete segítségével láthatóvá tegye azt a dolgot vagy állapotot, amely talán még nem létezik, de számára valahogy kívánatosnak tűnik. Aztán elkezdi a meglevő és az elképzelt között a párhuzamot keresni mindaddig, míg megoldást nem talál." Erről az "Inaugural Lecture"-ről írta egy évvel később Budapestre Beöthy Ottónak, a Magyarok Világszövetsége akkori főtitkárának: "Ebben végre megengedhettem magamnak, amit mérnökök csaknem soha és fizikusok is csak ritkán engedhetnek meg maguknak, hogy otthagytam kissé a kaptafát, és beszéltem egy kicsit a világnézetemről is." Ezt követően az intézmény egyik vezetője, majd 1967-es nyugdíjba vonulásától haláláig tudományos tanácsadója volt.

Amikor az 1960-as évek elején a lézer megszületett, majd 1962-ben az amerikai Emmett N. Leith és Juris Upatnieks elkészítette az első lézerholográfot, a holográfia ismét érdeklődésének középpontjába került. A lézer (laser = light amplification by stimulated emission of radiation) alapfelfedezése egy optikai lézer kifejlesztésével kezdődött, ami mikrohullámok helyett erősített optikai fényt sugároz ki. Ezt követte a rubinlézer és a gázlézer kifejlesztése, majd a lézertechnika és a holográfia egyesítése tette lehetővé a lézerhologramok készítését. Gábor Dénes ezekben a munkákban is alkotó módon vállalt részt, és hozzájárult ahhoz, hogy a szövegtárolás, a betű- és alakzatfelismerés, valamint az asszociatív információtárolás területén új perspektívák nyíljanak. 1971-ben a fizikai Nobel-díj kitüntetésben részesült "a holográfiai módszer feltalálásáért és továbbfejlesztéséért". A díj átvételekor mondott beszédében a következő szavakkal fejezte ki háláját azoknak, akiknek a hozzájárulásával eredeti találmánya, a holográfia a fizika komoly fejezetévé nőtte ki magát: "Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a megvalósítás egy sereg tehetséges és lelkes fiatal kutató érdeme, akik közül csak egyesek nevét említhettem meg. Fogadják szívből jövő hálámat azért, hogy munkájukkal hozzásegítettek a legnagyobb tudományos megtiszteltetéshez." Gábor Dénes a holográfiával kapcsolatos további terveiről egy 1972-es budapesti beszélgetésen így nyilatkozott: "A fizikában [...] az optikai holográfia további alkalmazásait dolgozom ki. Az optikai holográfiában a holográfia művészetét szeretném megcsinálni, a háromdimenzionális művészetet, azután a sztereoszkopikus, holografikus mozit, és ami ennél fontosabb, az akusztikus holográfiára vannak új ötleteim: ultrahanggal belelátni az emberi testbe. [Lásd ultrahang kamerákra vonatkozó, 1966-ban benyújtott szabadalmát (3,869,904).] Ez igazán fontosabb lenne, mint minden eddigi alkalmazás, mert ultrahanggal meg lehet látni a kis szövetelváltozásokat, például a kezdődő rákot is. Azonkívül az ultrahang nem olyan veszélyes, mint a különféle radioaktív sugarak. Röviden elmondva, ami új a találmányomban, az az, hogy az ultrahang belenéz a testbe. Megvilágíthatok egy metszetet, aztán egy másik metszetet, egyenként."

A holográfia azonban 1960-ig, a lézer felfedezéséig nem terjedt el. 1949-1958-ig az Imperial College-ban elektronikát adott elő. 1956-ban a Royal Society a tagjává választotta. 1958-1967-ig az alkalmazott elektronfizika professzora volt az Imperial College-ban.Gábor Dénes az emberi kommunikációt és a hallást is tanulmányozta.

Gábor Dénes
Forrás: http://www.omikk.bme.hu/archivum/angol/htm/kando_k.htm

Élet Londonban

Gábor Dénes 1967-es nyugalomba vonulását követően az Imperial College tudományos tanácsadójaként fiatal munkatársaival, ugyanakkor a CBS (Columbia Broadcasting System) Laboratóriumában annak elnökével, életre szóló barátjával, Goldmark Péter Károllyal folytatta tudományos kutatásait. "Ebben az évben, szeptember végén nyugalomba vonulok." - írja Budapestre barátjának, Beöthy Ottónak 1967. január 10-én. "De nem lesz nagyon ťnyugalomŤ - folytatja. - Az Imperial College kitüntető kedvességgel kinevezett Senior Research Fellownak, ami azt jelenti, hogy megtartok egy kis szobát és egy kis jövedelmet. [...] Évi hat hónapig Amerikában fogok dolgozni, ahol elsőrangú konzulensi állásom van a Columbia Broadcasting System laboratóriumában, és egy kis villát építünk Olaszországban, Anzio mellett, a tengerparton, ahol irogatni szeretnék. [...] Majd ellátogatunk Magyarországra is gyakran, remélem!" - fejezi be levelét.

A fizikus-műszaki alapképzettségű tudós érdeklődésének és munkásságának középpontjába mindinkább ipari civilizációnk, és általánosabban az emberiség jövőjének kérdése került. Ezt olyan művek sora jelzi, mint Inventing the Future [Találjuk fel a jövőt] (1963), Innovations: Scientific, Technological and Social [Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk] (1970), The Mature Society [Az érett társadalom] (1972), vagy a Római Klub jelentéseként A pazarlás kora után (1978) címen, Umberto Ecoval és másokkal közösen készített műve.

A Nobel-díj átvételét követő évben, 1972-ben adott budapesti tévéinterjúban arra a kérdésre, hogy most mi foglalkoztatja őt leginkább, így válaszolt: "Most már hosszú évek óta - tizenöt éve - kettős életet élek: fizikus vagyok és föltaláló. Ez az egyik életem, a másik pedig: szociális író vagyok. Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk. [...] A modern ember nem tudja, hogy tulajdonképpen miért dolgozik. Amíg erősen dolgozik és nincs ideje meggondolni, hogy boldog-e vagy sem, addig boldog. Amint egyszer ideje van gondolkodni, akkor már nem boldog. [...] Találjuk föl a jövőt! Mert a jövőt, azt föl kell találni. Azt nem lehet megjósolni. [...] Bizony azt mondhatjuk, hogy azok a találmányok, amik valószínűek, nem éppen azok, amikre szükség van. Jönnek a még nagyobb komputerek, a még gyorsabb kommunikáció stb. Ellenben hol jön a szociális stabilitás? [...] Kétségtelen, jelenleg gyors ütemben fölfelé megy a világ anyagi termelése. Most ne is beszéljünk arról, hogy kimerítjük a természet kincseit, de nem mehet ez örökké fölfelé, valahogy ki kellene egyenlíteni."
"Bízom benne, hogy a problémák megoldhatók, noha el kell ismernem, hogy reményeim inkább optimizmusomon, mint szilárd adatokon alapulnak. Én azonban az optimizmust tartom a felelős emberek egyetlen munkahipotézisének."

Elismerése

Gábor Dénes életútja során a Nobel-díjon kívül számos tudományos elismerésben részesült. 1956-ban tagjává választotta a Royal Society, 1964-ben tiszteleti tagjául fogadta a Magyar Tudományos Akadémia, 1973-ban az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia. A genovai "International Institute of Communications" Kolumbusz-díjjal jutalmazta (1967), a londoni Royal Society Rumford-medallal tüntette ki (1968), elnyerte az IEEE (Institute of Electrical and Electronic Engineers) érmét (1970), a Francia Fizikai Társaság pedig a Holweck-díjat nyújtotta át neki (1971). Számos egyetem is díszdoktorává választotta.

Kapcsolatait szülőhazájával mindig ápolta, ennek tanúbizonysága kiterjedt levelezése az itthoniakkal. 1962-ben látogatott először Magyarországra, ezt követően rendszeresen hazajárt. Szívesen időzött magyar fizikusok körében, legkedvesebb óráit azonban a fiatalok, a fizika iránt rajongó diákok között töltötte.

Londonban hunyt el 1979. február 9-én. Kézirati hagyatékát az Imperial College archívuma, a Római Klubra hagyományozott könyvtárát pedig Budapesten a Gábor Dénes Főiskola őrzi. Gábor Dénes az információelméletben, a fizikában, a műszaki tudományban vagy a jövőkutatásban, Magyarországon, Németországban, Angliában vagy Amerikában mindig ugyanazt: az emberiség javát, jövőjét szolgálta. A múltból a jövőbe vezető örökségéből különösen fontosak számunkra információelméleti, kommunikációelméleti eredményei és folytatásra váró társadalmi gondolatai.

About the Author

Magyar Elsők

A Magyar Elsők – magyar feltalálók és találmányaik amelyek megváltoztatták a világot.

Awesome sauce!

Thank you! Your submission has been received!

Oops! Something went wrong while submitting the form :(

Figyelmedbe ajánljuk

Magyar Elsők – Bánki Donát

Bánki Donát korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, feltalálója, egyetemi tanár.

Fény – Ata Kandó azaz Görög Etelka

Ata Kandó Görög Etelka néven született Budapesten 1913. szeptember 17-én, nem tudta kislánykorában kimondani az Etelkát, helyette Atát mondott.

Magyar sajtó története – 1.rész

Célunk, az hogy bemutassuk a magyarországi sajtó kezdeteit, kifejlődését és az 1848-as polgári forradalom előtti történetét.